Összes bejegyzése
A megtalálás öröme
Magyar Napló Kiadó, 2018"Farkas Gábor nemcsak az olvasásban leli örömét, de a megtalálásban is. Mondhatnám: evangéliumi örömét. Mert a fiatal irodalomtörténész, kritikus irodalomértésében és értékközvetítésében rokonszenvesen együtt áll esztétikum és gyakorlati erkölcs, megtartó nemzeti érték és kétezer éves keresztény szakralitás."
A tenger végén a szél visszafordul
TIZEDIK KÖNYVEM ÖT SZONETTKOSZORÚVAL A BOLTOKBAN!
Verseim az Alföld folyóiratban (2023/3)
A semmibe kapaszkodó szilánkok
Alant a homokban tenyérnyi vérfolt.
Este kilenc. Mögöttünk szinte minden,
előttünk meg csak a semmi. Szerintem
már mindegy, hogy az igazság kié volt,
érjünk a végére. Hallucinálok –
latolgatnak engem is. Az esélyek
határozzák meg úgyis az egészet.
A ködben megfakulnak az irányok.
A perc közé szorult emberségemet
azért tartják a lobbanásnyi erdők,...
Éles ránc a semmi
[mucoviscidosis]
A tenger végén a szél visszafordul,
apa sehol, a vihar feszes perem,
a gondolat, mint a halál: szertelen –
anya hangját hallani a falon túl.
Táj kontúr nélkül
Táj kontúr nélkül című könyvemről (Hungarovox, 2018): "... a költő "a végleg oldódó magány" megkeresésére indult, ahol és amikor "átléphet önmagán". De van-e élet a halálban? Van-e Éden a térben? Van-e szeretet az alaktalanságban? Van-e valami a semmiben? Van-e gondolat a nyelvtanban? Van-e irgalom az univerzumban? Ezeket a félelmeket didergik a...
Törzsét tartó ág
Törzsét tartó ág című könyvemről (Hungarovox, 2011):
Szemközt a köddel
Ötödik verses kötetem, amely 2023-ban jelent meg a Hungarovox Kiadó gondozásában. Kulin Borbála szavaival ajánlom:
"A költő Farkas Gábor két otthon lakója: a mindannyiunkat körülvevő immanens és az alkotó énje által teremtett valóságé. Költők elkerülhetetlen sorsa ez a kétlakiság, ami egyszersmind otthontalanság is: a hiány alakzatainak szüntelen regisztrálása. A szemközt a köddel formailag figyelemre méltóan gazdag, a rímes költészettől a szabadversen át az időmértékes verselésig számos versformát felvonultató anyaga ugyanakkor azt sejteti: a líra valódi életre hívója az a meghallott zene, ami a két világ súrlódása révén képződik. A kifülelt szépség, aminek ritmusa, csengése elől a költőnek nincs menekvése. Ennek az alapvetően zenei ihletettségű költészetnek a folyama pedig, a szerző korábbi versesköteteit meg nem hazudtolva, súlyos, szakrális téteket görget magával. Legizgalmasabban pedig egy-egy olyan, mai közérzetünkről pontos látleletet nyújtó állítás tajtéknyi felvillanásában mutatkozik meg, mint amilyenek a kisded zárósorai: "A kisded beteljesülés / a latroknak. / Foglalt minden segélyvonal. / Harmadnap." (Kulin Borbála)
